Ha csak rád gondolok, megáll a szívem,
de nem ver soha nélküled;
előttem csillogsz, fülemhez szavad van
és szavamhoz füled.
Csak szó vagyok. Hol is nyílhatna lényem
létre, ha nem Benned, te szép?
Éled a réten a vándor, ki naptól
föl nem perzselt földre csak néha lép.
Csak szó. De annak is tartalma tőled
árad belém. Nem érvel, csak ragyog,
csak létezik. Rád nézek és beszéd nem,
csak hang vagyok. Csak hallgatás vagyok.
Szerelem
Csak átcsúszott rajtad, tegnap még nem
volt s holnap már hol lesz.
Kinyitod szemed, utánanézel,
ámulva kérded: mi volt ez?
Mondd, hogy árvíz volt, álmodban elérte
nyakadat
s mire azt hitted, megfulladsz benne, lassan
leapadt.
Mondd, hogy hegyfok volt, szikla, ami mégse
zuhant rád,
mondd, hogy a függöny nem nyílt szét, csak
csapkodta szárnyát,
míg végre elrepült, madár volt, lásd,
valóban
szép volt s elszállt, madár volt, nem
csalódtam.
Nem csalódtam, nem csalódtál, bennem
keringő lélek,
a távozó után nézel megkönnyebbülten.
Félek,
még visszahívnád, teljesen szabad még nem
vagy tőle.
Késő. A láthatár szélén nézd kis pont van
belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése