2009. június 20., szombat

Ódor György

Őszi szerelem
(love story)

Belenéztem
szép sötét szemedbe,
az enyémet
is ott láttam benne.
Könnyeink egy nagy folyóba folynak,
áradása szép emberi sorsnak.

Felélednek
bennem ifjú vágyak,
úgy szeretlek,
mint rég, úgy kívánlak.
Tavaszt érez fáradt őszi szívem,
így hullajtja el lombját szelíden.

Szép szemednek
kéjes csillogása
új kikelet
tündöklő varázsa.
Finom combod édes ölelése
tartja testem szilajon, keményen.

Nem hagyhatunk
semmit a világra,
kapaszkodunk
egymás illatába.
Tavaszt sikolt kitárt szenvedélyed,
nem bánom, ha csak egy percig élek.

Imádkozom
az Isten fiának,
sose bántson
gyenge őszi bánat.
Tartson bennünk bűnös szerelemben,
helyettünk kicsit még ő szenvedjen.



Harmatcsepp

Harmatcseppje van a tónak,
Íze, zamata a szónak,
A szépnek, nem az olcsónak,
Hangosnak, elhalkulónak.

Szelíd fénye szemeidnek,
Ha rest bánatot kergetnek
Vagy vágyódva szeretnek,
Talán csak épp meglepnek.

Kezed simítása hajlik
Szívemen, mikor haragszik
És suttogja, még maradj itt,
De a reggel már ránk sandít.

Minden órával kevesebb,
Mit’ együtt tölthetek veled:
Nyarat, őszt és teleket,
Langyos tavaszi szeleket.

Tested hullámlovaglása
Hozza a napot világra
S úgy ugrik át a tájba,
Mintha mindig ott tanyázna.

Vibrál erős napsütésben,
Hóvágtatta kemény télben.
A szerelmed tartja ébren
Rajongásomat a létben.

Sosem találok szavakat
Arra, mi örök maradhat.
Akarva és akaratlan
Szerezhettél meg magadnak.

Csodára várnak oly sokan,
Ezért nem élnek boldogan.
Adhatnám én is olcsóbban,
De majd száz éves koromban.

Addig én csak rád vigyázok,
Te arcodon nézek álmot
S mert szívemen simítások,
Megőrzöm az örök lángot.



Hit

Nem hiszek semmiben, csak vagy
s ez elég nekem minden nap.
Fújhat, eshet, vagy ragyoghat,
mosolyodat, haragodat

egyformán zárom szívembe.
Csak teveled volt értelme,
hogy ma reggel is felkeltem.
S itt leszek, ha el is mentem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése